A kínai részvény kereskedés mindig is érdeklődésre tartott számot a befektetők körében. Főként a kiskereskedelem dominanciája jellemzi, így még az intézményi okos pénzek számára is veszélyes terep. Mindazonáltal az 1990-es évek eleje óta folyamatosan hihetetlenül jól teljesített, mivel Kína elfoglalta helyét a globális gazdasági óriások elit asztalán. Az erős teljesítmény az új évezredre is kiterjedt, a buborék pedig 2015 júniusában tetőzött. A bekövetkezett kipukkadás eredményeként a kínai részvények 3 héten belül értékük több mint 30%-át veszítették el, és a visszaesés 2016 elején is folytatódott. A piacok később helyreálltak, de csak 2020 végén ért a 2015. júniusi összeomlás előtti csúcs közelébe.
A háttér
A Sanghaji Tőzsde újraindítása egybeesett a Sencseni Értékőzsde 1990-es évek eleji elindításával, és az ezredfordulóra több mint 1000 jegyzett vállalat szerepelt a két tőzsdén. A kínai gazdaság növekedése nemcsak több céget bátorított a helyi tőzsdei jegyzés folytatására, hanem a lakossági és az intézményi befektetők befektetéseit is egyaránt ösztönözte. A kínai részvénypiac addig folytatta lenyűgöző növekedését, amíg a 2008-as globális pénzügyi recesszió piaci korrekcióval nem fenyegetett. De a kormány közbeavatkozott!
A kínai kormány hihetetlen ösztönző csomagot vezetett be, amelyet ambiciózus infrastrukturális projektek finanszírozására terveztek. A gazdasági hatás szinte azonnali volt, mivel a növekedés 2009. és 2011. között átlagosan 10% körül volt. Kínai álomnak nevezték el; egy új valóság kelt életre egy olyan ország számára, amely készen áll arra, hogy elfoglalja jogos helyét a nemzetközi színtéren, és amelynek polgárai nem engedhetik meg maguknak, hogy hátrahagyják őket. A tőzsde maradt a legjobb hely a polgárok és a vállalatok számára egyaránt, hogy éljék ezt az álmot. 2012-re több mint 2400 vállalatot jegyeztek a tőzsdén, több mint 200 millió aktív kereskedési számlával az országban. Ezeknek a befektetőknek a többsége (több mint 80%) kiskereskedő, a kisebbik részük intézményi befektető volt. Mindazonáltal a piacok egyre magasabbra és magasabbra emelkedtek.
A kínai vállalatok többsége állami tulajdonban van, ami megnehezíti a politikai érdekek és a gazdasági érdekek szétválasztását. Míg a kínai piacokat az alapok vezérlik, mindennél erősebb politikai akarat irányul a stabilitás és az érték megőrzésére. Ez azt jelentette, hogy amikor a kínai gazdaság 2014-ben relatív lassulást mutatott, a kormány gyorsan közbelépett, hogy megvédje a tőzsdén jegyzett vállalatokat a piaci realitásoktól. Az ingatlanárak csökkenni kezdtek, a vállalati adósság nőtt, a kormány pedig a virágzó tőzsdében látta az egyetlen megoldást.
A CSRC (Kínai Értékpapír-szabályozói Bizottság) olyan intézkedéseket hozott, amelyek segítettek a likviditás növelésében a piacokon, ám a legfontosabb az, hogy mit nem tett meg. A Bizottság szó szerint elmulasztotta felvonni a szemöldökét azon vállalatokra vonatkozóan, amelyek megérdemelték a jegyzésből való törlést, mert három egymást követő negyedévben nem mutattak ígéretes teljesítményt. Továbbá az állami tulajdonú média továbbra is arra ösztönözte a befektetőket, hogy pénzt öntsenek a piacokra, míg az árnyékbanki tevékenység, valamint a Tőkeáttételes kereskedés, más katalizátorként is működött. A kínai részvények ár-nyereség aránya 70:1 volt a 19:1 körüli globális átlaghoz képest. Egyre többen vettek részt rendszeresen a tőzsdén, és egyre gyakoribbá vált, hogy az emberek kiléptek az addigi munkájukból, hogy a napi tőzsdei kereskedésre összpontosítsanak. Valójában könnyűvé vált az emberek számára, hogy hitelt vegyenek fel az otthonukat fedezetbe téve, amelyet tőzsdei befektetésekbe tettek. A buborék tetőpontján a két kínai tőzsde teljes piaci kapitalizációjának legalább 10%-át képviselte a margin hitelfelvétel. A buborékot folyamatosan pumpálták, amíg 2015 júniusában végül ki nem pukkadt.
Hogyan pukkadt ki a buborék
2015. június 12-én a kínai tőzsdei buborék kipukkadt, és mindössze három héten belül az A osztályú részvények értékének több mint 30%-a törlődött. A Bank of England (Angol Nemzeti Bank) döbbenetesen szemléltette ennek a zuhanásnak a puszta méretét, amely az Egyesült Királyság 2013 évi teljes GDP-jének és a görög adósság több mint hétszeresének felelt meg, ami akkoriban a globális pénzügyi piacok egyik fő kockázati forrása volt. A zuhanás azonban nem ért itt véget, mivel más jelentős utórengések is voltak a piacokon.
2015. július 27-én a piac 8,5%-ot zuhant, ami 2007 óta a legnagyobb visszaesés volt. 2015. augusztus 24-én újabb mélyrepülés következett; ezt a napot „Fekete Hétfőnek” nevezték el. Ezt követte a „Fekete Kedd” 2015. augusztus 25-én, amikor a piac több mint 7,6%-ot zuhant. Az év vége felé viszonylagos stabilitás alakult ki, azonban a rákövetkező év elején még több utórengés és volatilitás következett be.
2016. január 4-én a piacok mintegy 8%-os meredek zuhanást hajtottak végre, újabb megszakítókat beindítva, amelyeket bevezettek. Rövid fellendülés következett, majd hasonló visszaesés volt tapasztalható 2016. január 7-én. Ugyanezen a napon a CSRC arra hivatkozva felfüggesztette a megszakítókat, hogy létezésük elősegítette az irracionális viselkedést a piacokon. Összességében január 4. és 15. között a tőzsde több mint 18%-ot veszített az értékéből. Az összeomlás során a kormány erőteljesen beavatkozott a piacokon, és bár az erőfeszítései segítettek megelőzni egy esetleges pénzügyi válságot, vitatható, hogy sikerült-e ezzel helyreállítania a befektetői bizalmat.
A kormány válaszlépése a tőzsde összeomlásakor
A kínai kormány azonnali válaszlépést tett azzal, hogy csökkentette a kamatlábakat és leértékelte a devizáját. Ez nem működött, így 2015 augusztusára enyhítették a margin feltételeket a közelgő fizetésképtelenség megelőzése érdekében. A tranzakciós költségeket is csökkentették, hogy így ösztönözzék a befektetést. Mindezek a lépések kudarcot vallottak, és még ugyanebben a hónapban a kereskedést átmenetileg leállították. Ezt aztán további kormányzati beavatkozások követték.
A kínai kormány ezután olyan lezárási időszakot vezetett be, amely hat hónapig ténylegesen megakadályozta a nagy részvényeseket abban, hogy eladják a részesedésüket. A nagyrészvényesek azok, akik a vállalat forgalomképes részvényeinek legalább 5%-át birtokolják. A lezárási időszaknak január elején kellett véget érnie, és mivel még mindig negatív hangulat uralkodott, a hatóságok hat hónapos hosszabbítást rendeltek el, hogy megakadályozzák az újabb pánikeladásokat.
Megszakítókat is beiktattak, miközben az egynapos shortolást betiltották. Ezen intézkedések hatékonyságát később megkérdőjelezték. 2016 januárjáig háromszor aktiválódtak a megszakítók, ami a felfüggesztésüket eredményezte. A shortolást is visszaállították, amikor a piacokra gyakorolt jelentősége már egyértelművé vált – piaci visszaesés során a shortolók vásárolnak részvényeket.
Mi okozta 2015-ben a kínai tőzsdei buborék létrejöttét?
A buborék egyik fő oka az volt, hogy a kínai tőzsde piaci korrekcióra szorult, mivel a gazdaság lanyhulni kezdett. A 2014/15-ös időszakban a tőzsde eltért a valós gazdasági alapoktól,és egyértelmű vált, hogy buborékterületre lép.Az sem segített, hogy kiskereskedelmi befektetések révén egyre több pénzt pumpáltak a tőzsdébe. A buborékot megelőző 40 hónapban több mint 12 millió kereskedési számlát nyitottak, amelyek többsége lakossági befektetők és nem professzionális pénzkezelők tulajdonában volt. A tapasztalatlan befektetők inkább a pletykákra és a felhajtásra hagyatkoztak, nem pedig az üzleti alapokra és a gazdaságra. A legtöbb amatőr befektető margin alapon is kereskedett és spekulatív fogadásokat tett, amelyeket nem támasztottak alá felmérések. A margin alapú kereskedés különösen felelős volt a lakossági befektetők irracionális viselkedéséért. Meglovagolták a szerencséjüket és kapzsivá váltak, amikor túlméretezett nyereséget akartak elkönyvelni egy olyan piacon, amelynek látszólag nem volt plafonja. Segítettek feltölteni a buborékot és felerősítették az ezt eredményező bukást.
A kínai kormány is felelőssé tehető, mivel tetemes része volt abban, hogy a buborék kialakult. Annak érdekében, hogy megmentse az adósság által sújtott és rosszul teljesítő állami tulajdonú vállalatokat, a kormány a CSRC-n keresztül enyhítette a margin alapú kereskedés feltételeit. Az állami tulajdonú média is nyíltan arra ösztönözte a lakosságot, hogy fektessenek be a tőzsdén és sikerült elcsábítaniuk egy rosszul képzett kiskereskedelmi befektetési csoportot, amelyet súlyosan megtépáztak volna a piacokon. A kormányzó Kommunista Párt is aktívan azt tanácsolta a tagjainak (akkoriban több mint 88 millióan voltak), hogy a tőzsdén keresztül ők is vegyék ki a részüket a „kínai álomból”. A kormány egy soha véget nem érő bikafuttatást ígért a tőzsdén, de a befektetők ehelyett egy medvecsapdába szorultak, sokan közülük komoly adósságkötelezettségekkel mind a formális, mind pedig az informális hitelezők felé.
Zárszó
Az elmúlt évtizedekben Kína hihetetlen növekedést hajtott végre a globális előtérbe kerülés terén. Ám a 2015/16-os kínai tőzsdei buborék és annak kipukkanása komoly tanulságokkal szolgál a gyorsan növekvő gazdaságok veszélyeivel kapcsolatban. A tőzsde a gyors növekedés időszakában felpörgött, de a relatív lassulás nem keltett aggodalmat a befektetők körében. Az intézményi okos pénzek fontosságát azért is hangsúlyozták, mert az amatőr lakossági befektetők nem voltak képesek pontosan beárazni a részvényeket vagy racionálisan gondolkodni a piacokon. A kínai piac máig érdekfeszítő piac maradt, amely még a professzionális és konzervatív befektetők számára is eredendően kockázatos. A kockázat forrását ugyanakkor nem csupán a tapasztalatlan kiskereskedők jelentik, hanem maga a kínai kormány is, amely továbbra is nagylelkűen jár el a helyi tőzsdén. Kína továbbra is egy pozitív alapokkal rendelkező, jövedelmező piac, de a 2015/16-os tőzsdekrach egyértelműen azt mutatja, hogy léteznek mögöttes kockázatok.
