2010.th, május 6-án the a Dow Jones Industrial Average (DJIA) több mint 1000 pontot esett, amely pár perc alatt több mint 9%-os csökkenést jelentett. A DJIA több évtizedes történetében ez a visszaesés volt a legnagyobb, és az index kevesebb mint 30 perc alatt több mint 1 billió dollárt vesztett piaci értékéből. Az index gyorsan, egy órán belül visszanyerte a veszteségek nagy részét, és a későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a visszaesést a piac széttöredezettsége, az általános negatív hangulat és az algoritmikus stratégiák által végrehajtott . hatalmas, egy irányban ható műveletek okozták.
A flash crash, vagy hirtelen összeomlás, az árfolyamok éles és hirtelen zuhanását jelenti a megbízások visszavonása miatt, amely után a piac gyorsan, általában ugyanazon a kereskedési napon belül helyreáll – „minden egy szempillantás alatt történik”. Bizonyítékok vannak arra, hogy az ilyen flash crash összeomlások elég gyakoriak a piacon, de a tőzsdék történetében a 2010-es összeomlás volt a legnagyobb és a leggyorsabb.
Hogyan történt?
2010. május 6. aligha volt átlagos napnak nevezhető. Jellemzően a pánik uralta a piacokat. Az euró mind az amerikai dollárral, mind a japán jennel szemben gyengült, mivel egyre nagyobb volt az aggodalom a görög adósságválság miatt. Az Egyesült Államokban a SEC (Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet) a Reg NMS (Regulation National Market System) szabályozó mechanizmus konszolidálását végezte, hogy elősegítse a megbízások legjobb végrehajtását a piacokon. A piaci szereplők (különösen a nagyfrekvenciás kereskedők) már alig várták, hogy kiderüljön, milyen lehetőségeket tartogatnak számukra a fejlesztések. A háttérben meghúzódó feszültségek ellenére senki sem tudta elképzelni, hogy mi fog történni valójában.
Azon a napon a nyitáskor általánosságban negatív hangulat uralta a piacokat. Délutánra felerősödött a medvepiaci hangulat, és 14 óráig a Dow index több mint 160 ponttal esett. 14:42-re a Dow esése már 300 pont volt, majd mindössze 5 perc alatt 600 pontot zuhant. 14:47-ig a Dow index már több mint 9%-ot esett ezen a napon, miután körülbelül 1000 pontot veszített értékéből. A részvények árfolyama délután 3 óra körül ismét emelkedni kezdett, az index értéke több mint 450 pontot nőtt, és a hirtelen 600 pontos esés nagy része visszaállt. 16:30-ra a piacok visszanyerték a veszteségek nagy részét, majd mindössze 3,2%-kal zártak alacsonyabban az előző napi záráshoz képest.
Mi okozta a 2010-es flash crasht?
Aznap minden olyan gyorsan történt, hogy a piacokon történt hirtelen 600 pontos zuhanásra nem találtak egyértelmű magyarázatot. Volt azonban néhány korai feltételezés. Az egyik leggyakoribb az volt, hogy a HFT-k (nagyfrekvenciás kereskedők) olyan megbízásokkal terhelték túl a tőzsdéket, amelyeket nem a piacokon történő végrehajtásra szántak. A tőzsdék hatékony túlterhelésével a HFT-knek sikerült megzavarniuk a széttöredezett részvénykereskedési rendszereket, és így tisztességtelen előnyhöz jutottak más „ártatlan” befektetőkkel szemben. Ez az elmélet azt sugallja, hogy a HFT-k lényegében megpróbálták „átverni” vagy egyszerűen manipulálni a piacot. Ez a fajta átverés egy „csali és csere” megtévesztő taktika, ahol a kereskedő több nagy megbízást ad, amelyek reakciót váltanak ki a piacon. A reakciót követően a kereskedő törli a megbízásokat, és az ellenkező irányban hajt végre ügyleteket. A 2010-es összeomlásért a HFT-k vállalták a felelősség nagy részét, de néhányan úgy gondolták, hogy ez csak a nyugalmat segített helyreállítani.
Volt olyan elmélet is, hogy ún. „kövérujj-hiba” történt, ami általában egy billentyűzethiba a megbízás megadása során, amely a szokásosnál nagyobb megbízás adását és piaci végrehajtását okozza. A 2010-es hirtelen összeomlás napján több részvényt „bedobtak”, különösen a Procter & Gamble részvényekre volt egy nagy eladási megbízás, amely következtében a részvény árfolyama több mint 37%-kal csökkent. Később azonban cáfolták ezt az elméletet, miután megállapították, hogy akkoriban elegendő biztosíték állt rendelkezésre az ilyen hibák megelőzésére, illetve a csökkenés az e-mini S&P határidős szerződések esésének eredménye volt.
Akkoriban egy másik valószínűsíthető elmélet szerint az NYSE-n bekövetkezett technikai hibák idézték elő a problémát, amelyek késleltetett árjegyzést okoztak, és így pánikot keltettek a piaci szereplők körében. A kereskedők ezután extrém vételi és eladási árfolyamok megadásával próbáltak kilépni a piacról, míg a HFT-k is megpróbálták zárni a pozícióikat, és nagy piaci megbízásokat adtak. Az eredmény egy ún. kaszkádhatás volt, amely végül a hirtelen összeomláshoz vezetett.
Vizsgálatok
Az amerikai SEC (Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet) és a CFTC (Amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet) röviddel ezután vizsgálatot indított a flash crash tényleges okaival kapcsolatban. 2010 szeptemberében adtak ki egy jelentést, amely bemutatta az összeomláshoz vezető események láncolatát. Egy nagy befektetési alap (Waddell & Reed Financial Inc.) 75 000 e-mini S&P szerződést adott el több mint 4,1 milliárd dollár értékben. A szerződések vevői között HFT-k is szerepeltek, akik általában nem tartanak nyitva hosszú ideig ügyleteket. A HFT-k ezután megkezdték a szerződések eladását, és az összeadódó eladási ügyletek miatt elfogytak a vevők, ami zuhanást okozott a piacokon.
A magyarázat azonban sok kritikát kapott, elsősorban ezért, mert egy mindössze 5 percig tartó esemény több mint 5 hónapig tartó vizsgálata után született meg. Ez önmagában is azt bizonyította, hogy a felügyeletek elavult rendszereket használnak. Továbbá semmilyen probléma nem volt a „nagy” megbízással, mert az összhangban volt a napi piaci hangulattal. Emellett a megbízás sem volt különösebben nagy, mert a május 6-án kereskedett e-mini szerződések mindössze 1,3%-át jelentette, ami az 5 perces flash crash során kezelt volumen csupán 9%-át tette ki.
Vádemelés
2015 áprilisában letartóztatták Navinder Singh Sarao londoni egyéni kereskedőt, akit azzal vádoltak, hogy 2010. május 6-án az ő tevékenysége okozta az összeomlást. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma olyan algoritmusok használatával vádolta Saraót, amelyek nagy e-mini S&P eladási megbízásokat adtak a piacon. Ezután törölte az ügyleteket, és alacsonyabb piaci áron vásárolt szerződéseket. 2009 és 2015 között Sarao és cége ugyanezzel a piaci manipulációs technikával körülbelül 40 millió dollárt keresett. A jogi eljárás lezárása eltartott egy ideig, és Saraót csak 2020-ban ítélték el, egy évre házi őrizetbe került. Nem kapott börtönbüntetést, mivel az ügyészek Sarao együttműködésére hivatkozva enyhe ítéletet kértek.
A Sarao ellen készített vádirat nem sokakat győzött meg. Nehéz volt elképzelni, hogy 1 billió dollárnyi tőzsdei érték átmeneti eltüntetéséért egy magányos, kisstílű kereskedő volt a felelős. Tény, hogy a visszaélés leleplezése komoly aggályokat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a piac nagy szereplői mennyivel nagyobb kárt tudnak okozni.
A 2010-es flash crash tanulságai
A 2010-es összeomlásnak számos tanulsága van. Először is, az összeomlás megmutatta, hogy a piaci struktúra mennyire összefonódó és összetett. A flash crash a részvénypiacokon történt, de a határidős piacon, e-mini szerződésekre adott nagy eladási megbízások eredményezték. Ez jól mutatja, hogy a technológia miért is kétélű kard valójában. Egyrészt lecsökkenti a végrehajtási időt és a költségeket, valamint gyors információáramlást biztosít. Másrészt azonban összefonódnak a piacok, és az egyik piacon kialakult malőr vagy technikai probléma súlyos következményekkel járhat egy másikon.
Több mint 5 évig tartott elkapni egy kisstílű és kétségtelenül gondatlan kereskedőt Sarao személyében, és bár ennek az óriási mennyiségű biztonsági mentésben szereplő adat lehet az oka, ez valójában azt mutatja, hogy milyen nehéz lehet elkapni a piacokon a kifinomult HFT-algoritmusokat futtató valódi profikat. Ezen kívül a SEC és a CFTC nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal az igazi nagy játékosok üldözéséhez, akik több milliárdos technológiát használnak a piaci kereskedéshez.
A befektetők szempontjából a HFT-k növekvő szerepe megváltoztatja, hogy hogyan lehet részt venni a kereskedésben. A HFT-k hihetetlen sebességgel kereskednek, és valós időben számolnak bizonyos piaci információkkal vagy eseményekkel. Ezzel a befektetők számára a napi kereskedés jóval kockázatosabbá vált, mint az előző években. A stop loss megbízások használata stop loss megbízások használata is megkérdőjeleződött, mert az ezeket a megbízásokat nem használó kereskedőkre gyakorlatilag nem volt hatással az összeomlás, míg a megbízásokat alkalmazók veszteségeket könyvelhettek el. Az összeomlás a piacokon való tőkeáttételes kereskedés okozta kockázatokra is emlékeztette a kereskedőket, hiszen tőkeáttételes ügylet esetén a piacok hirtelen visszaesése még súlyosabb veszteséget okozhat a befektetőknek.
Zárszó
Viszonylag gyakran fordulnak elő hirtelen összeomlások a piacokon, de a 2010. májusi flash crash az óriási árzuhanás és a nagy hírverés miatt különösen jelentős. Emellett a HFT-k szerepét is előtérbe helyezte, rávilágított arra, hogy bizonytalanságot és volatilitást teremthetnek a piacokon.Míg a számítógépes algoritmusok segíthetnek a piaci likviditás, növelésében és fenntartásában, zavaros időszakokban nem tudják pontosan beárazni a piacokat. Az eladás során „rövid szünetre” van szükség, annak biztosítására, hogy ne terheljék túl a piacot. Ezért vezették be a piaci szintű „megszakítókat” a krízis után. A megszakítók leállítják minden részvény ésETF kereskedését, ha 5 perc alatt több mint 10%-os irányváltás történik. Szigorúbb szabályok vonatkoznak az árjegyzőkre és a brókercégekre, is, míg a nagy szereplők kötelesek jelenteni minden olyan nagy megbízást, amelyet le akarnak adni a piacon.
Mindazonáltal elkerülhetetlen, hogy a flash crash ismét megtörténjen. A 2010-es hirtelen összeomlásból levont tanulságok biztosítják, hogy egy újabb incidens ne legyen olyan jelentős, míg a befektetők még nagyobb mértékben megvédhetik magukat.
