Az amerikai gazdaságban a polgárháborút követően nagy fellendülés volt tapasztalható. Különösen a vasútépítés virágzott; 1865 és 1873 között több mint 35 000 mérföldnyi vasutat fektettek le. Az iparág nagy pénzeket vonzott, de nagy kockázatot is jelentett, mivel a tőke hosszú távú projektekhez kötődött. Végül az Egyesült Államok legnagyobb nem mezőgazdasági munkáltatójává nőtte ki magát, amelybe számos bank, valamint befektető folyamatosan tőkét injektált. Ám az európai tőzsdekrach pánikot váltott ki az európai befektetők körében, így elkezdték elárasztani a vasúti kötvényeikkel az Egyesült Államokat. A vasúttársaságok problémákkal szembesültek, és a beszivárgó hatás New York egyik legnagyobb bankja, a Jay Cooke & Company összeomlásához vezetett. A pánik ezután gyorsan végigsöpört az egész országon, amely több vasúttársaságot és több mint 100 bankot is magával rántott.
A kezdetek
Az 1873-as pánik Európában keletkezett. A földrész több országának is különféle gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie, amelyek végül a tőzsdei összeomláshoz vezettek. Nagy-Britanniában a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása azt jelentette, hogy a távol-keleti árukat, amelyeket a Jóreménység-fokon keresztül szállítottak, többé már nem tárolták brit raktárakban. Ez bedöntötte az Egyesült Királyság áruforgalmi átrakodásra használt kikötőit és enyhe gazdasági visszaesést váltott ki.
Németországban a pozitív politikai fejlemények kikövezték az utat az ország fenntarthatatlan növekedése előtt. Németország egyesítése a Franciaország feletti háborús győzelem eredményeként következett be, és az újonnan megalapított Német Birodalom liberalizálta a gazdaságot, hogy új és már meglévő vállalkozásokat támogasson. A birodalom megkezdte az ezüst demonetizálásának folyamatát is, végül bevezetve az aranystandardot. A katonai győzelem, valamint a Franciaországból háborús jóvátétel formájában érkező tőkebeáramlás táplálta a nagy beruházásokat és a spekulációt olyan iparágakban, mint a vasút, a gőzhajózás és a gyárak. Ezek ugyanazok az iparágak, amelyek esetében fenntarthatatlannak bizonyult a növekedés az Egyesült Államokban. De 1873 májusában a Bécsi Értéktőzsde összeomlott a manipulációknak, a fizetésképtelenségnek és hamis expanzióknak köszönhetően. Egy nagy német vasúttársaságnak is meg kellett küzdenie egy kedvezőtlen elszámolással Romániával, és Franciaországból is jóvátételre került sor. A német gazdaság összezsugorodott, a beszivárgási hatások pedig Angliára, Oroszországra, Franciaországra és Belgiumra is átterjedtek.
Hogyan bontakozott ki az Egyesült Államokban?
A polgárháború alatt és után az amerikai kormány több pénzt nyomott; kötelezvényeket adtak ki a háborús kiadások és a katonai járandóságok fedezésére, miközben nagy infrastrukturális terveket készítettek azzal a szándékkal, hogy megnyissák az országot a kereskedelem és az oktatás számára. A vasút viszonylag új találmány volt ebben az időben, és ennek a pénznek a nagy részét elnyelte. A vállalatok komoly kölcsönfelvételbe kezdtek, hogy új vasútvonalakat fektessenek le. A vasúti kötvények különösen rendkívül vonzóak voltak, mivel a kormány földtámogatásokat és egyéb kapcsolódó támogatásokat is nyújtott. Könnyű időszak következett be, és annak ellenére, hogy hatalmas mennyiségű készpénzt kötöttek le olyan projektekben, amelyek nem tudtak rövid távú megtérülést biztosítani, semmi sem tudta megállítani az eufóriát.
A vasúttársaság részvényei és kötvényei iránt nagy volt a kereslet, amelyek még a külföldi befektetőket is vonzották. Ugyanakkor miközben a dolgok zökkenőmentesnek tűntek az Egyesült Államokban, az országon kívüli tevékenységek elkezdtek némi hatást gyakorolni az országon belül. Amikor Németország abbahagyta az ezüstérmék verését és átállt az aranystandardra, a német fizetőeszköz értéke emelkedett az amerikai dollárhoz képest. Az Egyesült Államok aranyban és ezüstben is vert érméket, de a német fejlődés változáshoz vezetett a politikában. Az 1873-as pénzverésről szóló törvényt elfogadták, és az Egyesült Államok csak exportra gyárthatott ezüst érméket, belföldi forgalomra nem. Mostanra már érezhetővé vált némi kockázat az amerikai piacon, és a befektetők óvatosak voltak a hosszú távú befektetések fenntartásával vagy vállalásával kapcsolatban. Nem volt világos monetáris politikai irányvonal, és a pénzverésről szóló törvény hatékonyan korlátozta a pénzkínálatot a gazdaságban. Emellett az ezüstárak nyomottá váltak, és ez fájt azoknak, akik hatalmas adósságterheket hordoztak, például a gazdálkodóknak.
A Jay Cooke & Company összeomlása
A Jay Cooke & Company jelentős New York-i bank volt a polgárháború alatt (valójában az uniós hadsereg fő finanszírozója). A polgárháború után a bank rendkívül nagy befolyásra tett szert az amerikai intézményrendszerben. A vasútépítés finanszírozásának fő szövetségi ügynöke is ez a bank volt. Az első interkontinentális vasút 1869-es befejezése után egy második megaprojektet is terveztek „Northern Pacific” néven. A Jay Cooke & Company lett a projekt fő finanszírozója. A bank túlvállalta magát abban a reményben, hogy vonzza majd a külföldi befektetőket, különösen Európából. Ám a német gazdaság liberalizációja és más európai fejlemények után az otthonhoz közelebbi lehetőségek is elérhetővé váltak. Aztán 1873 szeptemberében a Jay Cooke & Company képtelen volt eladni azokat a vasúti kötvényeket, amelyek iránt korábban nagy volt a kereslet. Az európaiak már értékesítették a vasúti kötvényeiket, a vasúttársaságok pedig nem találtak új befektetőket. Sok vasúttársaság csődbe ment, csakúgy, mint a Jay Cooke & Company.
A gazdasághoz szorosan kapcsolódó Jay Cooke & Company bank összeomlása kipukkasztotta a vasúti buborékot, és olyan események láncolatát indította el, amelyek végül alapjaiban megrengették a gazdaságot.
Az 1873-as összeomlás hatása
Az 1873-as pánik az Egyesült Államok történetének egyik leghalálosabb pénzügyi válsága. Az akkoriban működő 364 vasúttársaság közül 89 ment csődbe. A Jay Cooke & Company összeomlása végül több mint 100 bankot is csődbe vitt. Országszerte több mint 18 000 vállalkozás húzta le a rolót, és még a New York-i tőzsdét is ideiglenesen bezárták 10 kereskedési napra.
A vasútépítési tevékenységet jelentősen csökkentették, az 1872-ben lefektetett több mint 7500 mérföld 1875-re csupán 1600-ra apadt. A vállalati profitok eltűntetek, a béreket csökkentették, az ingatlanok értéke pedig zuhant. Kísérletet tettek a helyzet enyhítésére, lehetővé téve a kormány számára, hogy több pénzt nyomtasson. A tervet a Kongresszus jóváhagyta, Grant elnök pedig megvétózta, ám az elszabadult infláció valósnak bizonyult. 1874-ben a Kongresszus azonban elfogadott egy törvényt, amely arannyal támogatta meg az amerikai dollárt, ily módon segítve a pénzeszköz stabilizálását és az infláció megfékezését. A gazdaság elhúzódó negatív spirálba került, és 1876-ra a munkanélküliség meghaladta a 14%-ot. A tőzsdei összeomlás hatása hatalmas volt és túlmutatott a gazdaságon.
A vasúti ágazat folyamatos bércsökkentése váltotta ki az 1877-es nagy vasúti sztrájkot. Csak abban az évben a vállalatok háromszor is csökkentették a béreket, ami végül az utcára terelte a munkásokat. Vonatokat dobáltak meg és síneket téptek fel. Az erőszak Nyugat-Virginiában kezdődött, és gyorsan elterjedt más városokban is, így például New Yorkban, de Illinois, Pennsylvania, Missouri és Maryland államban is felütötte a fejét. A tiltakozások csúcsán több mint 100 000 munkás vett részt a zavargásokban és a nemzeti hadsereg mellett nem hivatalos- és magánhadseregre is szükség volt az elnyomására. A zavargások 69 napon át tartottak és több mint 100 életet követeltek. A társadalom felbomlása valós veszélyt jelentett, és ezek az események vezettek aztán a Munkavállalói Segélyegylet 1880-as megalapításához, amely egészségügyi és haláleseti fedezetet nyújtott. 1884-re a munkavállalókat elkezdték nyugdíjprogramokba bevonni és a túlórázásért további juttatásokat kaptak.
Politikai szempontból is súlyos következményekkel járt. A munkások összevesztek az akkoriban domináns Republikánus Párttal, megnyitva az utat a Demokrata Párt számára, hogy megnyerje az 1874-es kongresszusi választásokat és a polgárháború után először átvegye az irányítást.
Összességében az 1873-as összeomlás a Hosszú gazdasági válság néven vált ismertté, és ez jelenti a mai napig az amerikai gazdaság valaha volt leghosszabb negatív időszakát (65 hónap). Még az 1930-as évek híres Nagy gazdasági világválsága is „csak” 45 hónapig tartott.
A levont tanulságok
Az 1873-as tőzsdekrach remekül illusztrálja az ipari kapitalizmus veszélyeit. Ezt a fajta kapitalizmust a kockázati tőkéhez való hozzáférés és a prémium eszközök, például részvények, kötvények és nehézgépek termelékenysége jellemzi. Egy ilyen struktúrában a tőke tulajdonosai pénzre és hatalomra tesznek szert, de a középosztály rossz munkakörülmények között vergődik anélkül, hogy a gazdasági mobilitás valós kilátásaival számolhatna. Ez nagyon is megmagyarázza az összeomlást követő munkavállalói zavargást.
Ezenkívül az ipari kapitalizmus a pénzügyi piacokra támaszkodik. A piacok így könnyedén instabil állapotba kerülhetnek vagy összeomolhatnak, mivel a pénzügyi piacok általában a fellendülés és a visszaesés időszakain esnek át. A veszélyt az jelenti, hogy a fellendülés időszakaiban a piacok hajlamosak túlterjeszkedni. A túlzott bizalom szétárad, és mind a befektetések, mind pedig a spekuláció számára egyre könnyebbé válik a tőkéhez való hozzáférés. Amikor aztán a piaci hangulat negatívba fordul a túlzott fellendülések során, az összeomlás szinte elkerülhetetlen.
Az ipari kapitalizmus könnyen monopóliumokat és tehetetlenséget teremt mind a tőke, mind pedig más termelési tényezők tekintetében. Az 1873-as összeomlás során a Jay Cooke & Company befolyásos bankká nőtte ki magát, amely mély gyökereket eresztett a pénzügyi rendszerben. Ezzel egyidejűleg a vasúti fő iparággá nőtte ki magát, amely a tőkére és a munkaerőre is egyaránt koncentrált. Amikor csak egyetlen bank és iparág bukott el, a dominóhatás keményen és kérlelhetetlenül bekövetkezett. Ideális esetben (szabadpiac) könnyebb lett volna a tőkét és a munkaerőt áthelyezni egy alternatív iparágba, amelyet a válság a legkevésbé érintett, hogy ezáltal csökkentsék az általános hatást.
Végső soron az 1873-as összeomlás figyelmeztetésként szolgál arra, hogy egy pénzügyi válság milyen messzire gyűrűzhet a társadalomban.
